csütörtök, február 19, 2009

Ismet kihajozva

Rovid uj zelandi tartozkodas utan a kotelesseg ismet elszolit. Jon a kovetkezo workshop.

Ennek mar decemberben meg kellett volna tortennie, de foleg az indiai domino miatt mostanra maradt. Torokorszagban kell egy kicsit dolgozni.

Koltsegtakarekossagi okobol azonban nem Istanbulba, hanem Becsbe repulok. Emiratesnek akcioja van biznisz osztalyon (???). Az oka gondolom az, hogy most inditottak el az uj Airbusz 380-asukat a Dubaj-Sydney-Auckland vonalon es mindenki ezen akar menni, mikor nekik van meg ket masik jaratuk, az egyik Brisbane-en, a masik Melbourne-on keresztul. Igy nekem a Melbourne jutott, utana Dubajbol Becs, ott autoberles es irany Magyarorszag. Hiszen aklimatizalodni kell, csak nem kezdhetek egy workshopot 12 oras jetleggel! Par nap utan aztan Pestrol Istanbul 3 napra. Onnan pedig ugyanez visszafele. Ez igy olcsobb, mintha egyenesen Istanbulba repulnek. Es ez volt a dszolidszoker amitol mindenki orul. Igy jut 6-7 nap hazavizit is nekem.

Attol tartok (es egyben bizom benne), hogy errol az utrol oly nagy kalandokrol nem tudok majd beszamolni, viszont tavaly oktoberben, mikor az asszonnyal Istanbulban jartunk, lejegyeztem, de nem irtam meg az elmenyeimet errol a nagyszeru varosrol. Ez most valoszinuleg jol inspirazva lesz ujra es vegre megszuletik a poszt.

Szoval ezzel az uttal ismet sikerult a kellemeset a hasznossal osszekotni.

Es a legjobb az egeszben, hogy hetvegere havazast elorejelez a meteurulogus! Jippi!

2 megjegyzés:

Betty írta...

Hát, Tibi... rég röhögtem ennyit, mint mikor az írásaidat olvasom. Jártam Gábor és Csanád blogján is, és azt kell hinnem, hogy minden Új-Zélandra költözött honfitársunk elképesztő humorérzékkel és írói vénával van megáldva :) Vagy netán ez is feltétel a letelepedéshez? ;)
Köszönettel tartozom, nagyon jól szórakozom olvasás közben. Szerelmem NZ, addig úgysem halok meg, míg ki nem jutok, és Ti rengeteg hasznos információval láttok el engem, mint sóvárgó érdeklődőt. Ezért külön hálás vagyok! Már a 2008-as bejegyzéseidnél tartok, de itt már késő van, és felverem a családot a vihogásommal, úgyhogy mára abbahagyom. A legjobbakat Nektek, és mégegyszer kösz!
Betty

Tibor Nagy írta...

Orulok, hogy orulsz. Es ha ennek orulsz, es annak is orulok.
Oremmel, Tibor