One night in Bangkok

Vege a workshopoknak. Raadasul jol is sikerultek. Elso nap szetbeszeltem magam reggel 10-tol este 7-ig, raadasul az azsiai orszagokban a hideg az status-szimbolum, igy 3 nap tizenfokos legkondiban toltesetol tok jol megfajdult a torkom es elment a hangom. Nyomtam a C vitamint es egyeb mesterseges segedeszkzoket, cukorkakat, nyalokakat, de nem segitett. A masodik reggelre barrywhite-i melysegekbe sullyedt a hangom es meg a suttogas is fajdalom hullamokat kuldott idegpalyaim szervizutjain toroktol gyomorig. Aznap a szenvedes megint reggel 10-tol este 7-ig tartott. Persze aztan estere elmult. Erre mondjak a pszihologusok, hogy kibeszeltem magambol a fajdalmat.
A hallgatosagban volt egy elnokhelyettes arc, az egyik kategoria majdnemfonoke. Egyik szunetben letamadott, hogy nyilvanvaloan magyar vagyok a nevem alapjan, de hogy mi is az teljes tortenetem, mert az akcentus nem passzol. Hat en mar le is voltam nyugozve, ugyanis o meg az akcentus alapjan ausztralnak hangzott es azoknak altalaban fogalmuk sincs az en draga keresztnevem eredeterol. Azonban rogvest lehullott a lepel az en multamrol es diohejban megismerhettem a nagyember eletpalyajat is. Mamaja 56-os kivandorlok gyermeke, papa tosgyokeres Ozzie, tehat o maga 50% magyar. Emlekszik meg ilyenekre, hogy "palinkas jo reggelt", de kevesbe fontos kifejezesek mar elkoptak. Felesege eloszor egy magyar, majd kesobb egy japan holgy. Nyilvan a masodik feleseg beszerzeseben az is kozjejatszhatott, hogy Ausztralia utan Anglia erintesevel Japanba dolgozott. Onnan Bangkokba, amit most Szingapurral cserelt fel. Kesobb, az este folyaman egy masik oldalarol is volt szerencsem megismerni ofelseget.
Munkarol most csak annyit, hogy azt hiszem kijelenthetem, a workshopok sikeresek voltak. Nagyon jo visszajelzeseket kaptunk.
Este itt volt az ideje a lazitasnak, unneplesnek. Bangkokban ugyebar nem nehez szorakozohelyet talalni. Ha veletlenszeruen raboksz a terkepre, 50 meteres korzetben lesz valami egyseg.
Mivel eleg faradtak voltunk a 2 nap pofazastol (foleg en) ugy dontottunk, hogy most nem szinhazba vagy balettre fogunk menni, hanem inkabb a hetkoznapi szorakozasi lehetosegek kozul valasztunk. Utra is keltunk negyen. Sajnos ez a szakma nagyban szenved a ferfidominanciatol, most is csak 4 ferfi kelt utnak. A mi csapatunkbol 3-an es a felmagyar foember. O volt a mi lonleyplanet-unk, hisz elt itt 8 evet es akkoriban kvazi hobbikent azokat az egysegeket vizsgalgatta meg kozelebbrol, amit mi is mint potencialis celallomast jeloltunk meg az estere. Elore kell bocsajtanom, a tortenetnek nincs happy endje. Legalabbis nem atvitt erteleben. Es legalabbis ram vonatkoztatva. Na de ne szaladgaljunk osszevissza.
Az este fantasztinus betekintest adott abbol, hogy Bangkok milyen szeles skalan kinal magasszintu szorakoztatast elfogadhato aron. Termeszetesen en ugy gondoltam, az este soran valamikor lehetoseg nyilik egy gyors, amde egeszseges vacsora elkegy oltesere. No ezzel nem kellett bajlodni, ures gyomorra vedeltuk a sort.
Eloszor egy sportbarba vettuk utunkat. Itt a tervek szerint talalkoztunk meg 2 masik nagyemberrel, akik a hirek szerint (es errol kesobb sajat szememmel gyozodhettem meg) szinten nagy ismeroi a bangkoki vendeglatas rejtelmeinek. A helyszin, mint sportbar, az olimpia aktualitasat jol hasznalta ki es minden kepernyojen egy olimpia kozvetitest mutatott. Aprobb problema volt, hogy mindegyik ugyanazt. A hely mindenben megfelelt a korszeru szorakoztatas felteteleinek. Elfogadhato aron kinalta jo minosegu szeles italszelkciot. Sort ittunk. A vendegek kiszolgalasarol nagy szamu szemelyzet gondoskodott. A pult mogott 20-25 ifju holgy varta a rendelest. Es hogy a vendeg helyzetet megkonnyitsek, a nehezen kiejtheto thai nevek helyett a holgyek csak egy szamot viseltek munkaruhajukon.
Nehany ital elfogyasztasa utan egy mas, egeszsegcentrikus helyre vettuk utunkat.
Ugyan a Mojos barban hangos zene szolt, szerencsere szamos (7-8) noverke ugyelt arra, hogy ha hirtelen hallaskarosodast szenvednek, ez ne terjedjen tovabb mas szervekre. A noverkek rendkivul modern munkaruhazatot hordtak. A bangkoki meleghez alkalmazkodva, egy konnyu miniszoknyat es egy (valoszinuleg veletlenul) bikinifelsohoz hasonlito top-ot viseltek. A bar meg rendelkezett 6 pool biliard asztallal is. Ezeknek is jo hasznat vettuk.
Ide mar ket tapasztalt vendeglato kritikusunkhoz ket regi ismerosuk csatlakozott. A holgyek minden bizony-nyal gyermekkori iskolatars vagy egy nem tul tavoli rokon lehetett. Jo volt latni, ahogy ket ember ilyen kozvetlen is tud lenni egymashoz ebben az egyre inkabb onzo es elhidegulo tarsadalmunkban.
Ismet nehany sorrel kesobb tovabballtunk, hiszen meg szamos vendeglatasi kategoria megtekintese allt elottunk.
A kovetkezo helynek igen vicces neve volt: Lookie Lookie (ejtsd luki-luki, a link csak IE-ben mukodik). Ide beleptunket ahhoz tudnam leginkabb hasonlitani, mint mikor a disz-toban uszkalo pirospontyok koze bedobsz egy darab kenyeret. Peldankban a pirospontyok a luki-luki szemelyzete volt, a kenyer pedig, mi, a mitsemsejto vendegek.
Ugy latszik Bangkok rendkivul egeszseg centrikus varos. Az elozo hely ful-orr-gegeszei utan itt nyugodtan rabizhattuk a hidrataltsagi szintunket a szemelyzetre, megfelelo suruseggel szallitottak az ujabb es ujabb italokat. Mikozben az o sajat hidrataltsagi szintjukre is figyeltek.
Itt a luki-luki-ban szinten nagyon baratsagos volt a szemelyzet. Unalmas pillanatokban szinvonalas tarsalgast kezdemenyeztek a megfaradt utazoval. Es meg az a megerto hozzaallas is tapasztalhato volt, hogy a tarsasag azon tagjait nagyobb figyelemben reszesitettek, akik egy jegygyuru nem-viselesevel kvazi nyilvanvalova tettek, hogy eletuk e kozepso szakaszaig nem sikerult tartos partnert talalniuk es ez a nyomas napi szintet terheli oket. E stressz oldasara remek alkalomat teremtett a luki-luki szemelyzete a konnyed amde szinvolanalasan szorakoztato beszelgetessel es ebben az sem jelentett kulonosebb akadalyt, hogy a szemelyzet es a vendegek nem beszeltek kozos nyelvet.
Miutan notlen tarsainkon kelloen mutatkozott a terapia (es a folyamatos dehidatracio) kovetkezmenye, ismet ujabb, immar az utolso allomast kerestunk. A Baccara neven elhiresult esztablisment nappal minden bizonnyal uttorotaborkent mukodik. Ezt abbol gondolom, hogy egy egesz raj tizeneves lany maradt hatra e kesoi orara szorakozni. A tizenevesek hohaztartasa egeszen mashogy mukodik, mint a felnotteke. Ezt az mondatja velem, hogy a helysegben a legkondicionalo kb 18 fokot teremtett, a lanyok azonban miniszoknyaban es kigombolt ingben tancolgattak egymassal. Semmi mas ruha nem vot rajtuk. Jo hohaztartas ide vagy oda, en szerintem ugy neztek ki mint akik faztak. Az est tovabbi resze szinvonalas szorakozassal telt.
A fiatalok neha tanacsert jottek hozzank, tapasztaltabb felnottekhez. Mikozben a raj tobbi tagja jol erezte magat. Neha azert biztos meleguk lett, mert a tilto szo ellenere konnyitettek oltozekukon.
Szerencsere a felmagyar nagyfonok korabbrol mar ismerte a fiatalok csapatvezetojet es figyelmeztette ot, hogy a lanyok esetleg megfazhatnak. A nagy zaj miatt ezeket a szavakat egesz kozelrol sugta a csapatvezeto fulebe. Errol eleg sokaig elbeszelgettek, bar a reszleteket a mar emlitett zaj miatt nem tudok beszamolni.
Eddigre mar a mi tarsasagunk a 4 fore apadt. Az ido is kesore jart, 3 ora volt. Eddigre ugy tunt, hogy sikeru lt potolni a napkozben elveszitett folyadekot. Igy en es egyik tarasam visszatertunk a szallodaba. A csapat masik ket tagja ket csapatvezetovel meg tovabbra is a multat elevenitette fel. De errol mi mar tobbet nem tudunk, mert kozben visszaertunk a szallodaba.
Masnap reggel kerdeztem egyik hatrahagyott tarsunkat, hogy minden rendben volt-e tavozasunk utan. O azt felelte, hogy semmit nem aludt egesz ejszaka. Nem mertem megkerdezni mi lehetett a baj.

(A tortenet teljes egeszeben valos esemenyeken alapul, a neveket es helyszineket NEM valtoztattuk meg.)